Eltüntetett közpénzek, hibás gazdaságpolitika, brókerbotrányok - ezeket tudja felmutatni Matolcsy György.

Ami járna, az elsősorban sok év börtön, azért ahogyan a rábízott közpénz elvesztette a közpénz jellegét, és bizonytalan tulajdonosi körű ingatlanberuházókat gazdagított. Erre természetesen majd csak akkor fog tudni sor kerülni, amikor a legfőbb ügyész felesége nem havi 5 millió forintért dolgozik a jegybanknak, illetve a legfőbb ügyész és a jegybankelnök nem jár össze kedélyes ebédekre, átbeszélendő a feljelentéseket.

De ha ettől eltekintünk (lehet ettől eltekinteni?), akkor akár érdemes is lehet megnézni, mennyire megalapozott Matolcsy érvelése. Ő ugyanis azt állítja, hogy 2010 óta a magyar állam vezetői sikeres gazdaságtörténelmi tetteket hajtottak vége, és ezért a magyar állam vezetőit meg kell fizetni. Logikailag nem világos, hogy miért kell a jegybankelnököt kiemelni – pl. a nemzetgazdasági miniszterrel vagy a miniszterelnökkel szemben, de inkább koncentráljunk a sikeres gazdaságtörténelmi tettekre.

Annál is inkább, mert néha úgy tűnik, hogy az elvben független elemzők és az ellenzék szimpatizánsai is kezdik elhinni a megállíthatatlan sikerpropagandát. Emögött nyilván megbújik az, hogy sokszor vizionálták valamiféle csődöt vagy válságot, és ezt mindig sikerült elkerülni. De a saját magunk okozta katasztrófa elkerülése önmagában aligha lehet történelmi tett, így próbáljuk inkább azt nézni, hogy hogyan lehet objektíven megítélni a Fideszes gazdasági kormányzat teljesítményét. Amelynek kétségtelenül Matolcsy György a meghatározó alakja nemzetgazdasági miniszterként majd jegybankelnökként is, a politikailag súlytalan Varga Mihállyal szemben.

A makroökonómia alapvető problémája, hogy ellenőrzött kísérletekre nincs lehetőség, így hasonló országok gazdasági folyamatainak összevetésével kell megpróbálnunk megítélni a gazdaságpolitika eredményességét. Én a hasonló történelmi pályát befutó, az Európai Unió perifériáját jelentő visegrádi országokat vettem, kiegészítve a teljes időszakban EU-tag szomszédos országokkal, Szlovéniával és Romániával. A minket legjobban érdeklő mutató a bruttó hazai termék, a GDP megtisztított, reálváltozása. Ez a gazdaság növekedése, meghatározza a fenntartható jövedelmi, fogyasztási szinteket. Ha magas, akkor könnyű munkát találni, növekednek a fizetések, mindenki úgy érzi, hogy előre jut az életben. Ha negatív, akkor elbocsátások és megszorítások követik egymást. 

Lássuk akkor a számokat:

A hatországos mezőnyünkből 2010-2015 és a 2011-2015 összesített növekedésben is csak az alsó felébe jutott Magyarország, nem is kevéssel lemaradva. Nálunk lényegesen csak Szlovénia teljesített rosszabbul. Ha a 2015-ös számot nézzük, hogy hová jutottunk, akkor pedig holtversenyben a legrosszabb eredmény a miénk.

Már első ránézésre sincs itt semmiféle siker, csak lemaradás. A felszín alatt viszont, ha a számok mögé nézünk, nagyon rossz a helyzet:

• A 2014-es kiugró érték csak választási évnek és a jellemzően alacsony hatásfokkal kiöntött Európai Uniós támogatásoknak köszönhető;
• Az évi 1000 milliárd forintos EU támogatáson túl gyakorlatilag csak újabb autóipari beruházások hajtják a magyar gazdaságot. Hatalmas állami támogatással egy komoly kockázatokat magában rejtő rossz szerkezetet sikerül rögzíteni.
• A multiellenes politika következtében nem csak a külső, de a belső, a hazai vállalkozók befektetési bizalma is alacsony. Ennek következtében a beruházási ráta az amortizáció alatt van.
• A közmunkarendszer sokszázezer embert zár csapdába. Őket nem közelítette, hanem távolította a valódi munkaerőpiactól a kormány.
• Az egészségügyből és az oktatásból jelentős forrásokat vontak ki, aminek az eredménye a funkcionális államcsőd: ezeket a feladatokat sok esetben már alig látja el a magyar állam. Közép- és hosszútávon ennek a gazdaságban is súlyos következményei lesznek.

Arról se feledkezzünk meg, hogy miután Matolcsy György lett az MNB elnöke, gyorsan beolvasztottak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. A Quaestor, a Hungária, a Budacash vígan folytatták az üzelmeiket Matolcsy ellenőrzése alatt is. Ha tavaly januárban váratlanul nem értékelik fel a svájci frankot, akkor talán még most is folytatnák. A hatalommal feladat és felelősség is jár. Matolcsy nem látta el a feladatát, ellenben nem is vállalta a felelősséget, nem mondott le, pedig az általa vezetett felügyelet két évig nézte tétlenül a magyar történelem legnagyobb pilótajátékát.

Szóval jár Matolcsy Györgynek ötmilliós fizetés? Nem!!!

Én elvben nem ellenezném, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének ilyen kimagasló jövedelme legyen. Egy kiemelkedő képességű, tapasztalt, bizonyított szakembert piacilag versenyképes módon meg kell fizetni. Csak éppen Matolcsy György nem ilyen szakember: a „szakértelmére” soha nem is volt piaci kereslet. Egyetlen értékelhető képessége, hogy Orbán Viktort a vudu szövegeivel le tudja nyűgözni. De az láthatóan jól fizet.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is: