Két számjegyű fizetésemelést kaptál tavaly? Előnyös számodra az egykulcsos személyi jövedelemadó? Kaptál CSOK-ot?  Jó érzés látni, hogy mindenfelé épül valami, akkor is, ha jó része olyan marhaság, mint a senki által nem használt stadionok vagy a felcsúti kisvasút? Nem szereted, hogy a Fidesz pofátlanul lop, de úgy gondolod, hogy igaza van az óriásplakátoknak, a rádióhirdetéseknek, a minden háztartásba beszórt füzetecskéknek, és Magyarország erősödik? Ez a bejegyzés neked szól.

Nem gyanús, hogy miért is kell ezt a te adódból milliárdokért hirdetni? Rossz hírem van: Magyarország sajnos a tények alapján nem erősödik, hanem gyengül. A személyes jó érzésed nem más mint a gyógyszerrel lenyomott lázé: a betegség nem szűnt meg, és ha nem vigyázol, később sokkal rosszabb lesz. Magyarországnak irányváltásra van szüksége: különben a lecsúszás előbb-utóbb mindenkinél benyújtja a számlát.

Kezdjük ott, hogy a magyar gazdasági csoda csak Orbán Viktor és Matolcsy György fejében létezik. A kijózanító valóság az, hogy még a régiónkon belül is lemaradunk.

A Fidesz kormányzása alatt Szlovákia másfélszer, Lengyelország és Románia közel kétszer akkora gazdasági növekedést ért el. És nincs arról szó, hogy ezek az országok csodával határosan eredményesek lennének, amihez képest a magyar növekedés még mindig jónak tekinthető, mert ők is csak a kötelezőt hozták. Magyarország gazdaságának növekedése az időszak alatt akkora volt, mint Németországé. Ami akkor jó, ha soha nem akarjuk utolérni a németeket, sőt, nem zavar minket, hogy a különbség még nő is. Miközben minden adott lenne, hogy közelítsünk, konvergáljunk hozzájuk. Míg a németeknek új dolgokat kell kitalálniuk, hogy javítsák a termelékenységüket, nekünk csak le kellene másolni, meg kellene tanulni, amit mások már kitaláltak, társadalmi és vállalati szinten is, ami sokkal, de sokkal könnyebb.

A következő néhány év egyáltalán nem ígérkezik jobbnak. 2016-ban a nemzetgazdasági beruházások volumene 20 százalékkal csökkent az előző évhez képest.

A sokkszerű visszaesésében meghatározó szerepet játszott az Európai Uniós támogatások egyenlőtlen felhasználása (másképpen: a választási pénzeső), de miközben a rossz kormányzati gazdaságpolitika önmagában is növekedési károkat okoz, a legnagyobb probléma az, hogy a legalább 50 főt foglalkoztató vállalkozások körében is 8,9 százalékkal zsugorodott a beruházási teljesítmény. Ha pedig nem pótolják, nem bővítik a termelőeszközeiket, akkor abból nem hogy növekedés nem lesz, de idővel munkahelyek és fizetések sem. Az idei kilátások sem jobbak, a vállalkozások többsége egy felmérés szerint idén sem tervez fejleszteni.

Ami leginkább hiányzik, az a bizalom. Olyan országban nem érdemes beruházni, a vállalkozásokba visszaforgatni a pénzt, ahol a törvényhozás és a teljes államgépezet minden döntésében egy szűk csoport érdekeinek veti alá magát. A Fidesz haveri kapitalizmusában csak a Mészáros Lőrinceknek és a baráti oligarcháknak áll a zászló. Kiszámíthatatlan gazdaságpolitika, mérhetetlen korrupció, tisztességtelen versenyfeltételek mellett a vállalkozások nem fognak fejleszteni.

A korrupció az elmaradó fejlesztéseken túl súlyos kárt okoz azzal is, hogy produktív tevékenység helyett mindenkit az ügyeskedésre ösztönöz, hiszen úgy tűnik, hogy ez az előrejutás útja Magyarországon. És természetesen költségvetési szinten is jelentős az a kár, amit ellopnak, és amit értelmetlen, de a lopást megkönnyítő látványberuházásokra fordítanak. Az, hogy Magyarországon nő a korrupció, nem csak ismerősök elbeszéléseiből és Rogán Antal helikopterezéséhez hasonló következmények nélküli botrányokból lehet tudni, hanem objektív kutatásokból is.  

Ebben a tekintetben sem számíthatunk konszolidációra a orbáni rezsimben, hiszen ahogyan a Fidesz-közeli politológus, Lánczi András, a Századvég egykori vezetője megfogalmazta: "Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája."  Amíg a legfelső szinteken a lopás a legfontosabb cél, addig nem fognak semmit sem tenni annak érdekében, hogy a teljes államigazgatást ne szője át a korrupció. A rendőrség nem hajlandó érdemben nyomozni, az ügyészség nem hajlandó vádat emelni.

A versenyképesség egy régiónak azon képessége, hogy vonzó és fenntartható környezetet biztosítson cégeknek, az ott élőknek és az ott dolgozóknak. Ahol a legfőbb politika a korrupció, ott természetesen ez nem javul, hanem romlik, ahogyan ezt az Európai Unió három évente elvégzett kutatásából látszik is: mind a 7 magyar régió visszaesett a rangsorban.  

Folyamatosan növekvő bérek csak a versenyképesség növekedéséből származhatnak, Magyarország versenyképességet pedig csak egy tisztességes kormány biztosíthatná. A magyar gazdaság problémái mindaddig fennmaradnak, amíg a Fidesz van hatalmon. 

A rablógazdálkodás rövid- és középtávon gyengíti Magyarországot. Az ideológiai okokból és választási megfontolásokból erőltetett politikák viszont hosszútávon fogják aláásni Magyarország növekedési lehetőségeit, és ezzel együtt mindannyiunk jövőbeli boldogulását. A legnagyobb kárt az egyenlőtlenségek növelésével és az oktatási rendszer színvonalának lerontásával okozza a rezsim.

A jövedelmi vagy vagyoni egyenlőség téves cél, az az egyéni kezdeményezések és a szabadság szélsőséges korlátozásával lenne csak elérhető, és a történelmi tapasztalatok alapján is egyenlő azzal, hogy mindenki szegény. Előbbit leszögezve, ugyanakkor a társadalom szétszakadása senkinek nem jó. A szegények számára kilátástalanságot és kirekesztettséget, a jómódúak számára bizonytalanságot és félelmet hoz. Az a normális, ha a tehetősekben is van erkölcsi igény a szolidaritásra, az igazságosságra abban, hogy mindenki számára valós lehetőség legyen az előrejutás, és ha ők is felismerik, hogy a társadalmi béke és a demokrácia fenntarthatósága miatt fontos, hogy a jövedelmi különbségek mérsékeltek legyenek. Nem mellesleg ma már egyértelműen kijelenthető, hogy a növekvő egyenlőtlenség árt a gazdaság növekedésének is hosszú távon.    

A Fidesz vezetése alatt Magyarországon a jövedelmi különbségek jelentősen nőttek. Míg 2010-ben a magyar lakosság leggazdagabb 10 százaléka a nemzeti jövedelem 20,2 százalékával rendelkezett, addig ez 2016-ra 22,6 százalékra nőtt. Ezzel szemben a legszegényebb 10 százalék részesedése a nemzeti jövedelemből a 2010-es 4,2 százalékról a 2016-os 3,3 százalékra csökkent. Ez a folyamat egyértelműen a kormányzati politikák eredménye, amelyek miatt idővel azok is rosszabbul fognak járni, akik ma még a haszonélvezőjének gondolják magukat: a fejlett országokat tömörítő OECD átlagában nincs változás az országokon belüli egyenlőtlenségben.  

A pillanatnyi elhelyezkedési, jövedelem-szerzési lehetőségeink elsősorban attól függenek, hogy mit tudunk. A teljes életutunké viszont már inkább attól, hogy mennyire vagyunk képesek új dolgokat elsajátítani. Utóbbiról szólnak a sokat emlegetett kompetenciák. A gyorsan változó világunkban nagyobb a jelentőségük mint bármikor korábban: ma gyakorlatilag alig van olyan foglalkozás, amellyel kapcsolatban egy ma pályát választó fiatalnak meg lehet ígérni, hogy húsz év múlva is meg fog tudni belőle élni.  

A Fidesz forrásokat vont el az oktatásból, ész nélkül központosított, adminisztratív feladatokkal halmozta el a tanárokat és ókonzervatív, évtizedekkel ezelőtt megbukott oktatási elképzeléseket erőltet. Az eredményeket látjuk: a magyar közoktatás gyors leszakadásban van, amit a három évenként felvett PISA (Programme for International Student Assessment) mérések mutatnak. A magyar 15 éves diákok szövegértési és természettudományos kompetenciája az EU-tagországok között a legnagyobb mértékben romlott, a 2015-ben mért eredmények a 2000-es első PISA-kutatás eredményeit is mélyen alulmúlják.

Az általános színvonalcsökkenés mellett hatalmas károkat okoz a 16 évre leszállított tankötelezettségi korhatár és a közismereti tárgyak oktatásának korlátozása a szakiskolákban. Minden évben több mint 25 ezer funkcionális analfabéta hagyja el a magyar iskolarendszert. Milyen esélyük lesz nekik tisztességesen fizető munkát találni? Milyen jövője lesz Magyarországnak, ha az oktatási rendszerünk nem tudja felkészíteni a diákokat az alkalmazkodásra a XXI. század gyorsan változó gazdaságában? 

Magyarország az elmúlt években gyengült, pedig erősödhetne. Mi a teendő?

Meg kell javítani és elegendő forrást kell biztosítani az oktatási rendszerünkhöz, célzott beavatkozásokkal bővíteni kell a piaci foglalkoztatottságot, ami egyszerre javít a versenyképességünkön és segít a leszakadó társadalmi csoportokon és fel kell számolni a Magyarországot szétrohasztó korrupciót.

Program van hozzá. Az Együtt az elmúlt években területről területre haladva a legjobb szakértők bevonásával kidolgozta a javaslatait.

Az oktatással kapcsolatos legfontosabb lépéseket itt foglaltuk össze, miközben az átfogó reform szempontjából továbbra is iránymutatónak tekintjük a még a Haza és Haladás Alapítvány által megjelentetett Fehér könyvet.   

Az Együtt pártalapítványa, a Váradi András Alapítvány gondozásában Dolgozni.Boldogulni. sorozatcím alatt már öt, a foglalkoztatási helyzetet és Magyarország versenyképességét javító intézkedésekre javaslatokat tevő vitairatot jelentettünk meg. A mai közmunkarendszert fel kell váltani egy olyan álláskeresési támogatási rendszerrel, ami biztos megélhetést és személyre szabott megoldásokat biztosít, ahogyan a Szerződés a valódi munkahelyekért című füzetben bemutatjuk. Két olyan csoport van, akiknek a foglalkoztatottsága Magyarországon különösen alacsony: a nők és a fiatalok. A nők foglalkoztatottsága érdekében javítani kell a családokon belüli munkamegosztást, elérhető bölcsődékre és napközis ellátásra, valamint gyermekbarát munkahelyekre van szükség, az ezekhez szükséges intézkedések a Kulcsszerepben a nők című vitairatunkban olvashatóak. A Jövőre hangolva című kiadványban kifejezetten a fiatal munkavállalók elhelyezkedési esélyeinek javításával foglalkozunk. A jól működő munkaerőpiachoz át kell alakítani azt, ahogyan a közösségi közlekedésről gondolkodunk, és azt, ahogyan ma szervezzük és finanszírozzuk, ezeket a Közlekedj okosan! című vitairatunkban mutattuk be. Végül, de nem utolsósorban csökkenteni kell a vállalkozások adminisztratív terheit, ennek módjára a Kiút a dzsungelből című füzetben teszünk javaslatot, hogy bürokratikus akadályfutás helyett a saját tevékenységüket tudják fejleszteni.    

Ahhoz, hogy a gazdasági fejlődéshez szükséges normális ösztönzők, az egészséges vállalkozási mentalitás visszatérjen, és helyreálljon a bizalom, többek között a magyar emberekben is, gyors és mélyreható változást kell elérni a korrupció felszámolásában. Nagymértékben növelni kell az átláthatóságot és változtatni kell a közbeszerzési szabályokon, ahogyan azt az Antikorrupciós programunkban és külön részletezve az önkormányzati átláthatósági programunkban javasoljuk.

Ez azonban ma már kevés. Magyarországon az elmúlt 27 évben soha, semmilyen következménye nem volt a korrupciónak, az ígért elszámoltatás mindig elmaradt. A hatalom birtokosai ma azt gondolják, hogy bármit megtehetnek következmények nélkül, és ha a múltbeli tapasztalatokat nézik, akkor igazuk is van. Ennek kell véget vetni. Adófizetőként, állampolgárként arra van szükségünk, hogy a hatalom mindenkori birtokosai féljenek lopni, féljenek a lopás következményeitől, az pedig még csak fel se merülhessen, hogy a korrupt módon szerzett javakat megtarthatják. Ez ma már sajnos nem lehet csak az igazságszolgáltatás, ügyészek, ügyvédek, bírók ügye, mert működjenek bár a legszigorúbb elvek szerint, ha az eredményeket nézzük, akkor bizony cserbenhagytak minket. Az Együtt ezért hirdette meg az Igazságtétel és demokratizálás programját. 

Ennek részeként vissza kell venni a szűk, orbáni bűnelkövetői körben a jogszerűtlenül vagy joggal való visszaélés révén szerzett tulajdonokat, szerzett jogokat, és jóvátételi jellegű adót kell kivetni azokra, akik a tisztességes piacgazdaságokban bevett ellenőrzött verseny elvét megsértve, közbeszerzések kitüntetett nyerteseiként vagy az állami szereplőkkel ápolt jó kapcsolatok révén kerültek aránytalan gazdagodást lehetővé tevő helyzetbe. Egy ilyen igazságtételi folyamat legitimációs alapja a magyar választópolgárok döntése. A jogfolytonosság megszakításának szükségessége egyáltalán nem örömteli, hanem kifejezetten elkeserítő. Enélkül azonban soha nem lesz a teljesítménynek, a piacgazdaságnak becsülete Magyarországon, és soha nem érjük utol Nyugat-Európát.

A rendkívüli idők rendkívüli megoldásokat igényelnek. Egy megosztással te is tehetsz azért, hogy ezek megvalósuljanak.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is: