UPDATE: A kedves kommentelők, és amennyiben olvassa, a tisztelt Főpolgármester úr figyelmét szeretném felhívni arra, hogy nem állítom sehol, hogy ez a kis bejegyzés a két ország, illetve a két város közösségi közlekedésének tudományos összehasonlítása lenne. Ellenben valós történet(ecske). Élménybeszámoló. Néha ilyen is kell.

A Háry János elején a címszereplő őrt áll a határon, amelynek a két oldala két ellentétes képet mutat: a magyar oldalon hét ágra süt a nap, kellemes meleg idő van, míg a túloldalon a fagy és a jég az úr. A valóságban ilyet ritkán látunk, de valaki magyarázza meg, hogy miért van az, hogy ugyanazon a vonaton Szlovákiában még tökéletesen érthető, amit a hangosbemondóban mondanak, öt perccel később a határ magyar oldalán szörnyű recsegésből kell kihámozni az információt?

Két hete hoztuk nyilvánosságra a Közlekedj okosan! vitairatot, a Váradi András Alapítvány és az Együtt javaslatait a közösségi közlekedés átalakítására. A héten személyes tapasztalatok és további ötletek összegyűjtése érdekében két napra Prágába utaztam. Na jó, nem ezért mentem, de csak közösségi közlekedést használtam, és nem tudta nem erősíteni bennem az eddig is meglévő véleményt, hogy Magyarországon ehhez a területhez komolyan hozzá kell nyúlni.

Kezdődött az indulásnál. Eddig inkább pozitív tapasztalatom volt a fonódó villamossal, de most kijutott a már sokak által megénekelt "szopódó" élményből. A szép új CAF villamos áll a megállóban, majd áll, majd elcammog a következő megállóba, majd megint csak várakozik. Sejtem én, hogy a szétesett járatot próbálják rendberakni, de miért esik szét egy szép napos reggelen?

Folytatódott az M2-es metrón. 10 perc állás után hajlandó volt a szerelvény elhagyni a Batthyáni téri állomást, hogy aztán minden további megállóban még néhány percet várakozzon. Általában is nehezen bírom a várakozást, de amikor a BKV bénázása kérdésessé teszi, hogy elérem-e a vonatomat, az a szokásosnál is mogorvább arckifejezést eredményez. 

Mindezt egyébként úgy, hogy előző nap is elkéstem, mert tűzeset miatt nem járt at M3-as metró. Mi az a szint, amikor már nem elnézőnek kell lenni, hanem meg kell kérdőjelezni a vezetést (a BKV, a BKK, na meg a Fővárosi Önkormányzatét)? Mert ilyen kiszámíthatatlanság mellett a közösségi közlekedés nem lesz versenyképes az egyénivel szemben.

A vonatot éppen hogy, de azért sikerült elérnem. A cseh vasúttársaság szerelvénye tiszta, viszonylag modern, és szinte üres volt, bár egy távol-keleti nagycsalád életének színes pillanatai szórakoztathattak Prágáig. 

Nagyon persze kár volt izgulni, mert a következő 40 percet az Asztalos Sándor utca 9-12 előtt sikerült eltöltenünk. Ha lekéstem volna a vonatot, kényelmesen utánasétálhattam volna. 

Nem sokkal később, Újpestnél pedig megfigyelhettem, ahogy a villamos lehajrázta a nemzetközi gyorsvonatot.

Hát van ez így. De, hogy ne csak panaszkodjak, a váci állomás legalább szépen fel van újítva.

Lényegesen mutatósabb, mint 300 kilométerrel később Brno.

A főpályaudvar Prágában  viszont egészen nyugat-európai, inkább hasonlít egy repülőtérre vagy bevásárlóközpontra. A kínzó kérdés: a rendszerváltozás után 26 évvel miért szükségszerű, hogy a Déli, a Nyugati és a Keleti egy-egy darabka harmadik világot jelenítenek meg Budapesten?

A külső tervein viszont kétségtelenül még egy picit dolgozhattak volna... :) 

Különösebb odafigyelés nélkül is feltűnő, hogy Prágában nagyon sok a villamos, újabb és régebbi Skodák. 

A képen látható villamosmegállót 9 járat használja, úgy hogy az autóút és a villamospálya nincs elkülönítve. Itthon már cikkek tucatjait szánták a fonódó problematikájának bemutatására. Nem tudom van-e hasonló cseh irodalma ennek a megállónak, mindenesetre számomra egyszerűen csak úgy tűnt, hogy működik.

 Miközben nyilván mindenhol fordulnak elő problémák (pl. valakiből a panaszaim a saját, fűtés nélküli szerelvényben megtett Prága-Pozsony útjának élményét hozták felszínre), a közösségi közlekedést tekintve ez a két nap tényleg azt mutatta, hogy Csehországban minden rendben működött, addig Magyarországon semmi. Szóval kis szorongással távoztam az esős Prágából.  

Inkább szakmai érdeklődésből, mint tényleges reményekkel megpróbáltam utánajárni, hogy kaphatok-e kártérítést a MÁV-tól a háromnegyed órás késés miatt. A honlapról hosszas keresgélés után sikerült kiderítenem, hogy fél óra késés után a jegyár 25 százaléka visszajár. Járna. Mint a MÁV-Direkt második kapcsolásából kiderült, ez csak a belföldi járatokra vonatkozik, nemzetközi járatokon legalább egy órát kell késni ugyanehhez. És ugyan kellett volna szereznem igazolást a célállomáson (ez önmagában is egy szórakoztató feladat lett volna), de ne aggódjak, nyújtsam be a panaszt írásban, és akkor ők majd lelevelezik a csehekkel.

Ezen még gondolkodom, addig is egy klasszikus vicc: mi a szocialista mezőgazdaság öt ellensége? A kapitalizmus és a négy évszak. 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is: