Jön a Magyar Focialista Köztársaság?

2017. október 26. 15:43 - Pataki Márton

Újabb adókedvezmények a labdarúgás számára! Tényleg erre van szükség!focialista_cimer2_1.jpg

Tiba István fideszes országgyűlési képviselő, egyben a balmazújvárosi fociklubot üzemeltető Kft. képviselője törvényjavaslatot nyújtott be „A sportvállalkozásokat érintő egyes adózási tárgyú törvények módosításáról” címmel. A módosítás szerint a sportvállalkozásoknak – amelyeknek a meghatározó része a labdarúgáshoz kötődik – a főtevékenységük után nem kellene iparűzési adót fizetniük, valamint megszüntnék a hivatásos sportolók bére után fizetendő egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást.

Semmilyen más gazdasági szereplő nem részesül hasonló mentességben az iparűzési adó alól, a háziorvosok és védőnők esetében is csak lehetőség az önkormányzatok számára, hogy mentességet, kedvezményt állapítsanak meg. Miért fontosabb a Fidesz számára a labdarúgás, mint például az egészségügy vagy az oktatás? Miért nem részesül hasonló kedvezményben egy egészségügyi diagnosztikával foglalkozó vállalkozás vagy egy nyelviskola?

Az elmúlt hét évben a társasági adó-rendszeren keresztül 360 milliárd forint ment a látványsportágakra, legfőképpen a labdarúgásra, az stadionokra pedig 350 milliárd forintot költ a kormány. Miközben ebből a pénzből a magyar labdarúgás színvonalán, a meccsek látogatottságán semmit nem sikerült javítani, a működésképtelenség határára sodródott egészségügy problémáin érdemeben lehetett volna segíteni. Orbán Viktor és a Fidesz válasza minderre, hogy akkor még több pénzt kell fordítani a miniszterelnök hobbijára, az iparűzési adó esetében ráadásul a nehezen gazdálkodó önkormányzatoktól elvonva a forrásokat.

Kóros értékrendet és gondolkodást mutat, hogy a hivatásos sportolókat, akik gyakran messze az átlag fölött keresnek, mentesítenének a közteherviselés alól. Ha egy tűzoltótól, kőművestől, újságírótól vagy ápolótól elvárjuk, hogy járuljon hozzá a közös kiadásainkhoz, akkor egy hivatásos sportolótól miért nem? A Fidesz ámokfutásának véget kell vetni, mielőtt hivatalosan is focialista köztársaság lesz Magyarország államformája, mert a költségvetés és az adótörvények alapján már ma is az.   

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is:

 

Érdekel, hogy mit tenne az Együtt? Leállítanánk a stadionépítési programot, megszüntetnék a társaságiadó-kedvezmények rendszerére épülő korrupt sportfinanszírozást és a pazarló labdarúgóutánpótlás-programot. Tiszta viszonyokat teremtenénk, sportszakmai szervezetekkel egyeztetett, a sporttörvényben rögzített normatív sportfinanszírozási rendszer bevezetésével, normális mederbe terelve a magyar futball kórósan kiemelt állami támogatását. Elolvashatod itt: https://program.egyuttpart.hu/

komment

Totális a káosz a Fővárosi Önkormányzatnál a Római-parti gáttal kapcsolatban

2017. augusztus 26. 10:33 - Pataki Márton

A főpolgármester és a főjegyző abban sem értenek egyet, hogy van-e hatásköre a nyomvonal meghatározásában a Közgyűlésnek

Szürreális fordulatot vett tegnap a Római-parti gáttal kapcsolatos vita. 

Reggel 8 óra után nem sokkal a Fővárosi Választási Bizottság elutasította az Együtt és a Párbeszéd népszavazási kezdeményézését. Az ok: a gát nyomvonalának meghatározása nem tartozik a Fővárosi Közgyűlés hatáskörébe, ezért arról nem lehet helyi népszavazást tartani.

nem_tartozik_a_kozgyules_hataskorebe.JPG

Délután 1 órakor Tarlós István főpolgármester kiállt sajtótájékoztatót tartani, ahol elmondata: "Nehogy félreértés legyen, a döntést a nyomvonalról a szakvélemények és az előzmények alapján a Fővárosi Közgyűlés jogosult és köteles meghozni."

A Főváros Választási Bizottság elvben föggetlen a Főpolgármesteri Hivataltól, de ők vita nélkül (ott voltam az ülésen) elfogadták a Fővárosi Választási Iroda által készített előterjesztést. A Fővárosi Választási Iroda vezetője pedig a (a törvényből adódóan) a főjegyző asszony, dr. Sárádi Kálmánné. A főjegyzőnek a főpolgármester a felettese, másrészt minden előterjesztést előzetesen szignál, például azt is, amiben a Közgyűlés a nyomvonalról döntött, és amit az Együtt és a Párbeszéd népszavazással akar hatályon kívűl helyezni.

A jogi vita a 2015. évi CXVI., egyes fővárosi fejlesztési beruházások gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló törvény értelmezéséről folyik. Ez a törvény valóban leír egy nyomvonalat, ugyanakkor nem rendelkezik arról, hogy csak ezen a nyomvonalon lehet árvízi védekezést folytatni. A mi álláspontunk az, hogy legrosszabb esetben a Királyok-Nánási nyomvonalon történő védműfejlesztés nem kapja meg ugyanazokat az eljárási (rövidebb határidők) kedvezményeket.

Majd a bíróság eldönti, hogy kinek van igaza. Az viszont egészen elképesztő, hogy ebben a kérdésben a Főváros vezetése kétféle álláspontot képvisel egyszerre.

A következő magyarázatok képzelhetőek el:

1. Tarlós Istvánból a saját emberei szándékosan csináltak bolondot, úgy vitatkozik az elmúlt két évben erről a kérdésről, készítetett összehasonlítást, úgy tervezi a szeptemberi ülésre behozni a Lányi Andrásék által készített tanulmányt, és erről szavaztatni a Közgyűlést, hogy ebben nincs is semmilyen hatásköre.

2. Kiadták a feladatot, hogy meg kell akadályozni, de legalábbis késleltetni az Együtt és a Párbeszéd népszavazását, és nem sikerült végigondolni, hogy ennek milyen következményei lehetnek.

Ezúton is szeretném kérni Budapest főjegyzőjét és főpolgármesterét, hogy a kérdésben szíveskedjenek egyeztetni az álláspontjaikat. Az FVB határozatát természetesen meg fogjuk támadni. Várhatóan így októberben kezdhetjük majd el a szükséges 138 ezer aláírás összegyűjtését. Rövid időnk, összesen négy hetünk lesz. Ezért már most várjuk azok jelentkezését akik vállalják, hogy alá fogják írni, vagy segítenének nekünk gyűjteni: http://egyuttpart.hu/mobilgateloregisztracio/

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is:

 

tarlos_kaosz_1.jpg

komment

Gagyi és teljesen értelmetlen is a BKK online értékesítési rendszere, egy évvel a 22 milliárdba kerülő e-jegyrendszer bevezetése előtt

2017. július 15. 09:09 - Pataki Márton

Meddig folytatható a felelőtlen ámokfutás a BKK-nál?

A BKK csütörtök este elindított online értékesítési rendszere koncepcionálisan és kivitelezésében is dilettáns. A bérletének ellenőrzésekor az utas belép egy webes felületre, azt frissíti, ezt követően megmutat egy arcképes igazolványt, majd megvárja amíg az ellenőr a nála lévő leolvasóval ellenőrzi a QR-kódot. Nincs olyan mazochista utas, aki ezt a tortúrát választaná, amikor Budapesten egyébként közel 360 olyan jegy- és bérletértékesítő automata van, ahol bankkártyával is lehet fizetni. A rendszer, amely tegnap este óta nem is működik, hibaüzenetet ír ki a regisztrációnál, biztonsági szempontból katasztrofális, a felhasználók által másfél nap alatt felmutatott hibák a termékek árának átállíthatóságától az összes felhasználó személyes adatához történő egyszerű hozzáférésig terjednek.   

Ebben a félkész állapotban nem lett volna szabad aktiválni a rendszert, de egy későbbi indítás még nyilvánvalóbbá tenné a beruházás teljes értelmetlenségét. Sok-sok év csúszás után jövőre indul a valódi elektronikus jegyrendszer, amelynek kiépítésére Budapest 22 milliárd forintot költ. Akkor viszont majd ezt a most átadott rendszert ki lehet majd dobni a kukába. (Az elektronikus jegyrendszer egyébként jó dolog lesz, mert a BKK papír alapú jegyei (akkor is ha egy webshopban lehet őket megvenni) felett régen eljárt az idő. Az utasok szempontjából drága, rugalmatlan, kényelmetlen, nem teszi lehetővé a használattal arányos díjfizetést és az utazás megkezdése előtt kell dönteni a használt jegyfajtáról. A közlekedési szolgáltató szempontjából nehezen ellenőrizhető, könnyen hamisítható és korlátozott információtartalmú, hiszen csak azt lehet tudni, hogy hány jegyet és bérletet vettek, azt nem, hogy ezeket milyen utakon vették igénybe. Egy elektronikus jegyrendszer által lehetővé tett jól kigondolt árazás, tarifarendszer egyszerre eredményezhetne több utast, jobb kihasználtságot és magasabb árbevételt.)

Az Együtt a következő kérdésekre vár választ a BKK-tól és a Főpolgármesteri Hivataltól:

    1. Mennyibe került ez a rendszer a budapestieknek?
    2. Ki engedélyezte a megvalósítását?
    3. Ki engedélyezte az aktiválását?
    4. Meddig lehet teljesen felelőtlen döntéseket hozni a BKK-nál?

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is:

komment

A Fidesz fővárosi frakció-vezetője 2006-ból üzen Tarlós Istvánnak

2017. július 01. 10:40 - Pataki Márton

Egy tizenegy éves közlemény néhány szó cseréjével ma is aktuális

Tarlós István főpolgármester tegnap a következőket nyilatkozta az M3-as metróról a HVG-nek"Lehet ilyeneken szórakozni, hogy legyen klíma, azt is lehetne követelni, hogy legyen büfékocsi is. Tíz éve még semmin nem volt klíma."

Kupper András, a Fidesz fővárosi frakció-vezetője örök érvényű közleményt adott ki tizenegy éve, 2006. július 31-én, néhány szó cseréjével aktualizálható:

"Mielőtt teljesen elhatalmasodna a káosz a nagykörúton metrón, és további súlyos presztízsveszteség érné a nagy múltú közlekedési vállalatot, valamint a tulajdonos Fővárosi Önkormányzatot, azt javasoljuk, hogy átmenetileg vonják ki a Combino-villamosokat az orosz metrókocsikat a forgalomból, végezzék el a teljes körű műszaki felülvizsgálatot, és csak a revízió, valamint a hiányzó légkondicionáló berendezések beszerelése után bocsássák vissza őket a forgalomba.

Ha a Demszky Gábor Tarlós István számára jelent még valamit az a szó, hogy szolidaritás, akkor addig ne kapcsolja be a légkondicionálót a budapestiek pénzén vett hivatali gépkocsijában, míg az újraépített villamosokat kocsikat ismét üzembe nem állítják a nagykörúton az M3-as metróvonalon."

tarlosmetro.JPG

Tarlós Istvánt az ellenzék, a sajtó és a budapestiek véleménye láthatóan nem érdekli. Bízzunk abban, hogy legalább a saját párttársa követelését figyelembe fogja venni.  

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is:

 

komment

Állítsuk meg Brüsszelt, állítsuk meg a futóversenyeket!

2017. június 13. 01:14 - Pataki Márton

Gumicsont-politika a Fővárosban is

Budapest bekeményít, egy évben maximum 12 futóverseny jöhet”, „Odavágnak a pesti futóversenyeknek egy rendelettel”, „Csak évi három nagy futóversenyt engedélyezne a főváros” adta hírül a sajtó a Fővárosi Közgyűlésben szerdán tárgyalni tervezett rendeletmódosítást.  A magukat általában a modern közlekedéspolitikai szempontok áldozatának látó autósok örömmel dörzsölgetik a tenyerüket, végre legalább a hétvégéken jól lehet majd haladni a városban, futkorásszanak az emberek inkább a négy fal között, de legalábbis ne az úttesten. Budapest nyugatias, szabad, cool jellegét, esetleg a turizmust féltők már kirántották a kardjukat, hogy a város védelmére kelljenek a begyöpösödött főpolgármesterrel szemben. Mindenki őrizze meg a nyugalmát, mert csak a Tarlós-cirkusz újabb trükkjét figyelhetjük meg. Ugyanis a jövőben pontosan ugyanannyi futóverseny lesz, mint amennyi eddig volt. Nézzük a 2017-es versenynaptárat: 3 I. kategóriájú verseny, 5 II. kategóriájú, 2 egyéb futóverseny, összesen 10. 2016-ban 11 futóverseny  volt,  4 I. kategóriájú, 4 II. kategóriájú, 3 egyéb.

kepkivagas_1.JPG

kepkivagas.JPG

I. kategóriájú futóversenyt csak a BSI Sportmarketing Kft. szervez, de ez már Demszky Gábor polgármestersége idején is így volt. Láthatóan komoly támogatóik vannak. Miután Tarlós István 2015. decemberében elkezdte emlegetni, hogy túl sok az utcai futóverseny, gyorsan rendeltek egy tanulmányt a KPMG-től, amely bemutatja, hogy a magyar állam milyen jól jár ezekkel a versenyekkel. A tanulmányt bemutató sajtótájékoztatón részt vett Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is, Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes pedig igyekezett mindenkit megnyugtatni, hogy nem szeretnék a versenyek számát csökkenteni.

Ha valaki nem értené, hogy mi értelme van egy a kinyilvánított célja szerint a futóversenyek számát csökkentő rendeletmódosításnak, amely nem csökkenti a futóversenyek számát, az azért van mert nem követte Tarlós István eddigi pályafutását. Tarlós a Sziget-fesztiválnak köszönhetően szerzett országos ismertséget. Minden évben végighaknizta a tévéket a túl hangos zene és a „homoszexuális propaganda” elleni küzdelmével a nyári uborkaszezonban. Természetesen valójában semmit nem tett a Sziget ellen, különben mit lett volna az ő remek sajtójával, ami végül a főpolgármesteri székbe juttatta. Ahol tovább folytatja a hasonló örök harcait. Ezerszer meghallgathattuk, hogy az általa kívánatosnak gondolt erélyes fellépés a hajléktalanokkal szemben egy ombudsmani állásfoglalás miatt nem lehetséges. Az nem zavarja, hogy időközben még az alaptörvényt is módosították.

Ha valakinek párhuzamként a Fidesz-kormány jutna eszébe, akkor az valószínűleg nem a véletlen műve. Migránsok, Soros, civilek, CEU – és az „állítsuk meg Brüsszelt” nemzeti konzultáció, a maga teljesen értelmetlen kérdéseivel. Ez a „küzdelmet” középpontba állító politika nem ér el győzelmeket, nem szenved vereségeket, valódi küzdelmet ugyanis nem folytat, az egyetlen cél csak a szavazótábor hergelése.  A városi futóversenyek alkalmasak az emberek hergelésére, hiszen kevesen vesznek ezeken részt azokhoz képest, akik esetleg egyszer-egyszer már belefutottak egy váratlan hétvégi dugóba a lezárások miatt. Tarlós pedig rendszeresen kifakadhat a védelmükben. De megszünteti a futóversenyeket? Nem, dehogy, hiszen akkor ki kellene találnia valami újat.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is:

 

viv_05-1024x450.jpg

komment

Tarlós lefekszik a kormánynak 253. rész?

2017. június 07. 08:27 - Pataki Márton

Orbán bicskanyitogató üzenete után a főpolgármesternek választania kell a budapestiek érdekeinek védelme és a párthűség között

A miniszterelnök tegnapi, M3-as metróval kapcsolatos reakciója, figyelemmel a kormányzati projektek elszaladó költségeire, nem egyszerűen csak cinikus, hanem hadüzenet a budapestiekkel szemben. Tarlós Istvánnak ma az asztalra kellene csapnia, ahelyett hogy megpróbálja leplezni Orbán Viktor Főváros-ellenes politikáját. 

A múlt heti nyilatkozatok alapján mai kormányülésen, amelyre Tarlós Istvánt is elhívták, tárgyalják az M3-as metró ügyét. A főpolgármester azonban lehet, hogy feleslegesen megy, mert Orbán Viktor az ATV-n keresztül már tegnap megüzente, hogy „a szakértők megvizsgálták ezt a munkát, kiírták a pályázatot, a kormány a szükséges pénzt rendelkezésre bocsátotta. Annyiból meg lehet, és annyiból is kell megcsinálni". A miniszterelnök nyilatkozata több mint cinikus. A kormánynak nincs olyan projektje, ami a tervezett költségeken belül tudott volna maradni, a legkirívóbb ezek közül a vizes világbajnokság, amelyre eredetileg 8 milliárd forintot szántak, ma pedig már 140 milliárd fölött van a számla. De almát az almával összehasonlítva, az egyes építési beruházási közbeszerzéseknél sem sikerül előre jól becsülni az árakat. A Várkert Bazár felújításánál 7 894 millió forint volt a becsült érték, a legalacsonyabb beérkezett ajánlat 8 998 millió forint volt. A Budapest-Esztergom vasútvonal villamosítására kiírt közbeszerzésnél 28 636 millió forint becsült érték mellett 33 697 millió forint volt a legalacsonyabb ajánlat. A Puskás Stadion építésénél a közbeszerzési értesítőben 1 forint jelent meg becsült értékként, bár állítólag a Közbeszerzési Hatósághoz 141 748 millió forintos becslést adtak le, a legalacsonyabb ajánlat 149 999 millió forint volt. És a példákat a végtelenségig lehetne sorolni. Orbán Viktor reakciója ezért nem egyszerűen hülyeség, hanem hadüzenet a budapestiekkel szemben. Ha már Brüsszelt nem sikerült megállítani, akkor most Budapesten a sor.  

3metro_vaganyok_02.jpg

A kép forrása: iho.hu

A kérdés az, hogy ebben a helyzetben a budapestiek képviseletére megválasztott főpolgármester mit tesz. A pénteki sajtótájékoztatója alapján sajnos ismét csak a párthűség látszik győzedelmeskedni, és határozott fellépés helyett inkább fedezi a kormányt, utána pedig az özönvíz. Önmagában van logika abban, hogy csak az azonnal megkezdendő munkálatokra fogadják el a becsültnél magasabb ajánlatokat, a későbbi szakaszokra pedig írjanak ki új közbeszerzést. Ettől még a rendelkezésre álló 137,5 milliárd forint forrás kevés lesz, hiszen a magasabb ár mellett elfogadott alagút-felújítás és déli szakasz mellett a fennmaradó munkák még abban a valószínűtlen esetben se férnének be a keretbe, ha a becsült értéknek megfelelő ajánlatok érkeznének. A közvéleményt lehet, hogy megnyugtatná a meginduló felújítás, de úgy kezdenének bele, hogy nem tudják, miből fejezik be – miközben az Európai Uniós támogatás nem a részleges, hanem a teljes felújításra szól, annak hiányában vissza kell majd fizetni.

Budapest 2017. évi költségvetésében 256 milliárd bevételhez 381 milliárd kiadás társul. A hiány jelentős része a M3-as metróra a kormány által megvetetett, elmaradott technológiát képviselő orosz szerelvények képzik. Amikor Tarlós István arról beszél, hogy kormányzati támogatás nélkül a Főváros majd átcsoportosítással biztosítja a szükséges 37,1 milliárdot, akkor vagy a város eladósításáról, vagy további tulajdonról való lemondásra gondol.  A Fővárosi Önkormányzat Tarlós István vezetése alatt és érdemi tiltakozása nélkül elvesztette az oktatási és egészségügyi intézményeit, az egyik legnagyobb fővárosi közműszolgáltatóban, a Főgázban lévő többségi tulajdonát, HÉV-et, de még a szemétdíjak beszedését is a kormány felügyeli.

Miközben a tapasztalat az, hogy az Orbán-kormány gyáva, ahol érdemi ellenállással találkozik, ott megfutamodik. Ma Magyarországon nincs internetadó, nincs választói regisztráció, vasárnap nyitva vannak a boltok, Budapest nem pályázik olimpiarendezésre. A metrófelújításból hiányzó forrás kizárólag Budapestet érintő központi költségvetési átcsoportosítással biztosítható. A Liget-projektre 40 milliárdot szán 2018-ban a kormány, miközben a budapestiek négyötöde nem akarja. Ezzel szemben nincs olyan politikai erő Budapesten, amelyik azt gondolná, hogy a napi félmillió utas által használt M3-as metró felújítását nem kell azonnal megkezdeni. Józan gondolkodás mellett nem lehet kérdéses, hogy melyik beruházásnak kell elsőbbséget kapnia. Ebben mindenki egységesen tudná támogatni a főpolgármestert. Csak ehhez ma az asztalra kellene csapnia, ahelyett hogy megpróbálja leplezni Orbán Viktor Budapest-ellenes politikáját.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is:

 

komment

A Budapest-Belgrád hazaárulás

2017. május 17. 09:53 - Pataki Márton

Eljött az a nap, amikor Orbán Viktor és kormánya az Oroszországi Föderáció mellett már a Kínai Népköztársaság érdekeit is Magyarország elé helyezi. A Budapest-Belgrád vasútvonal tervezett fejlesztése csak akkor érné meg, ha a kínaiak vissza nem térítendő támogatásából épülne. Erről azonban szó nincs: az első fillértől az utolsóig a magyar adófizetőket terheli. Egy olyan közlekedési beruházás, amely már tervezett célja szerint sem Magyarországról vinne, vagy Magyarországra hozna árukat. Figyelemre méltó, hogy a kormány által készíttetett félmilliárd forintos tanulmányt 10 évre titkosították, miközben ezeknek az a funkciója, ahogyan a PwC olimpiai vagy a Rothschild Paks 2 tanulmányánál láttuk, hogy jó pénzért védjék a védhetetlent. Valószínűleg itt nem sikerült, és nem is lett volna könnyű dolguk, mert ezer sebből vérzik a koncepció.
budapest-belgrade.jpg
Nézzük tételesen, hogy miért értelmetlen ez a beruházás:

1. Megtérülés: szakértői becslés alapján napi 4,4 szerelvényre lehet számítani a vonalon, az ezektől beszedett pályadíj alapján történelmi, 2400 éves !!! távlatba vész a beruházás megtérülése. Ha a becslésben nagyságrendi tévedés történt, és csak 240 évről van szó, akkor sem vagyunk sokkal beljebb. A pályadíjon túl semmilyen más közvetlen bevételre nem számíthat Magyarország, hiszen például hiába Magyarország területén lépnének be az áruk az Európai Unió területére (ami nem is igaz, hiszen Görögországból , a pireuszi kikötőből indulnának a szerelvények), a vám az Unió közvetlen bevétele.

2. Logisztikai központ: a kormány állításai szerint azért előnyös ez a beruházás, mert majd Magyarország lehet az elosztóbázis a kínai áruk számára Európában. Ez az elképzelés józan paraszti ésszel beláthatóan is naiv elképzelés. Képzeljük el, mondjuk Sanghajból a szuezi csatornán keresztül 14.500 kilométert megtéve, bő két hét alatt érkezik egy konténerszállító hajó Pireuszba. Itt jó esetben 12 óra alatt átteszik vasútra a konténereket. Majd kb. 1500 kilométert a szupergyors új vasútvonalakon bő kilenc órát vonatozik Budapestig, ahol ismét lerakodnak…de miért is? Miért ne vigyék el még 700 kilométert Münchenig? A budapesti elosztóbázisnak sok értelme nincs, vagy megoldják a kikötőben, vagy közelebb a célpiacokhoz. Ha ránézünk a szállítási időre, akkor az egész projekt értelme megkérdőjeleződik, hiszen ha a tehervonatok 160 km/h helyett csak 30 km/h-val haladnának, az szállítási idő a Sanghaj-Budapest viszonylatban kb. 10 százalékkal lenne csak hosszabb.

3. Közlekedés javítása: természetesen igaz, hogy a kínai árukon kívül a magyar személy- és áruszállítás is fejlődne Szerbia irányába, csak éppen nincs ilyen igény, ennyi pénzért. A Budapest-Kelebia vonalon jelenleg összesen napi 4000 ember utazik. A jó esetben (ez csak becsült érték, és jelenleg az a megfigyelés, hogy a közbeszerzéseken a legjobb ajánlatok is érdemben magasabbak) 550 milliárd forintos fejlesztés azt jelenti, hogy mindannyiukra 137,5 millió forintot költenénk, miközben a kisebb hibák kijavítására, amelyek miatt engedélyezettnél az ország jelentős részében lényegesen lassabban haladhatnak csak a vonatok, nincs pénz. A magyar termelők tengeri áruszállítási igényeinek kiszolgálására pedig hagyományosan megfelelőek az adriai kikötők, Trieszt, Koper, Rijeka.

4. Finanszírozás: a kormány igyekszik rendkívül kedvezően, szinte ingyen pénzként bemutatni a kínai 20 éves, dolláralapú, 2,5 százalékos kamattal bíró hitelt, de egyáltalán nem az. Ma a magyar 3 éves lejáratú, forintalapú adósság kamata 1 százalék körül van. A 10 éves forintalapon 3 százalék. A 20 éves amerikai államkötvény kamata 2,74 százalék. A Kínai Népköztársaság áldozatvállalása (nem realizált nyeresége) nagyságrendileg 15 milliárd, a magyar adófizetőké legkevesebb 700 milliárd…

Összességében tehát gyakorlatilag tisztán magyar teherviseléssel építünk valamit, amiből elsősorban a kínaiaknak lesz hasznuk, miközben minden kockázat is minket terhel. Ugyanis semmiféle garancia nincs arra nézve, hogy milyen forgalom lesz a vonalon, fogják-e ténylegesen használni. Mennyivel elfogadhatóbb lenne, ha kínaiak a saját költségükön megépíthetnék, üzemeltethetnék mondjuk harminc évig, a MÁV pedig fizetné nekik használati díjakat…ha Magyarországnak olyan kormánya lenne, amelyiknek számítanak a nemzeti érdekek, akkor más konstrukció nem is nagyon merülhetne fel. Milyen megfontolások vezethetik akkor a Fideszt? Természetesen adódik az egyszerű korrupció, hogy Orbán Viktort egyszerűen megvették. Ennél talán eggyel még rosszabb, ha az egész csak arról szólna, hogy magyarok kárára kötött üzletekért cserébe a keleti diktátorok körében úgy tesznek mintha komolyan vennék, a Lukasenkók, Putyinok, Erdoganok között fotózkodva nemzetközileg fontos embernek gondolhatja magát. A Budapest-Belgrád vasúti projekt még egy ok, hogy 2018-ban le kell váltani Orbán Viktor kormányát, mert akkor még le lehet majd állítani az építkezést, fel lehet mondani a szerződést, míg 4 évvel később az okozott kárt már nem lehet majd helyreállítani.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is:

 

komment

Magyarország gyengül: a tények a kormányzati propaganda mögött

2017. március 19. 15:05 - Pataki Márton

És mit kell tennünk annak érdekében, hogy erősödjön?

Két számjegyű fizetésemelést kaptál tavaly? Előnyös számodra az egykulcsos személyi jövedelemadó? Kaptál CSOK-ot?  Jó érzés látni, hogy mindenfelé épül valami, akkor is, ha jó része olyan marhaság, mint a senki által nem használt stadionok vagy a felcsúti kisvasút? Nem szereted, hogy a Fidesz pofátlanul lop, de úgy gondolod, hogy igaza van az óriásplakátoknak, a rádióhirdetéseknek, a minden háztartásba beszórt füzetecskéknek, és Magyarország erősödik? Ez a bejegyzés neked szól.

Nem gyanús, hogy miért is kell ezt a te adódból milliárdokért hirdetni? Rossz hírem van: Magyarország sajnos a tények alapján nem erősödik, hanem gyengül. A személyes jó érzésed nem más mint a gyógyszerrel lenyomott lázé: a betegség nem szűnt meg, és ha nem vigyázol, később sokkal rosszabb lesz. Magyarországnak irányváltásra van szüksége: különben a lecsúszás előbb-utóbb mindenkinél benyújtja a számlát.

Kezdjük ott, hogy a magyar gazdasági csoda csak Orbán Viktor és Matolcsy György fejében létezik. A kijózanító valóság az, hogy még a régiónkon belül is lemaradunk.
17159050_1842654082642214_1985387001939701043_o.jpg

A Fidesz kormányzása alatt Szlovákia másfélszer, Lengyelország és Románia közel kétszer akkora gazdasági növekedést ért el. És nincs arról szó, hogy ezek az országok csodával határosan eredményesek lennének, amihez képest a magyar növekedés még mindig jónak tekinthető, mert ők is csak a kötelezőt hozták. Magyarország gazdaságának növekedése az időszak alatt akkora volt, mint Németországé. Ami akkor jó, ha soha nem akarjuk utolérni a németeket, sőt, nem zavar minket, hogy a különbség még nő is. Miközben minden adott lenne, hogy közelítsünk, konvergáljunk hozzájuk. Míg a németeknek új dolgokat kell kitalálniuk, hogy javítsák a termelékenységüket, nekünk csak le kellene másolni, meg kellene tanulni, amit mások már kitaláltak, társadalmi és vállalati szinten is, ami sokkal, de sokkal könnyebb.

A következő néhány év egyáltalán nem ígérkezik jobbnak. 2016-ban a nemzetgazdasági beruházások volumene 20 százalékkal csökkent az előző évhez képest.

17159028_1841257362781886_7901514380902364030_o.jpg

A sokkszerű visszaesésében meghatározó szerepet játszott az Európai Uniós támogatások egyenlőtlen felhasználása (másképpen: a választási pénzeső), de miközben a rossz kormányzati gazdaságpolitika önmagában is növekedési károkat okoz, a legnagyobb probléma az, hogy a legalább 50 főt foglalkoztató vállalkozások körében is 8,9 százalékkal zsugorodott a beruházási teljesítmény. Ha pedig nem pótolják, nem bővítik a termelőeszközeiket, akkor abból nem hogy növekedés nem lesz, de idővel munkahelyek és fizetések sem. Az idei kilátások sem jobbak, a vállalkozások többsége egy felmérés szerint idén sem tervez fejleszteni.

16992433_1839161019658187_5438329666311735022_o.jpg

Ami leginkább hiányzik, az a bizalom. Olyan országban nem érdemes beruházni, a vállalkozásokba visszaforgatni a pénzt, ahol a törvényhozás és a teljes államgépezet minden döntésében egy szűk csoport érdekeinek veti alá magát. A Fidesz haveri kapitalizmusában csak a Mészáros Lőrinceknek és a baráti oligarcháknak áll a zászló. Kiszámíthatatlan gazdaságpolitika, mérhetetlen korrupció, tisztességtelen versenyfeltételek mellett a vállalkozások nem fognak fejleszteni.

A korrupció az elmaradó fejlesztéseken túl súlyos kárt okoz azzal is, hogy produktív tevékenység helyett mindenkit az ügyeskedésre ösztönöz, hiszen úgy tűnik, hogy ez az előrejutás útja Magyarországon. És természetesen költségvetési szinten is jelentős az a kár, amit ellopnak, és amit értelmetlen, de a lopást megkönnyítő látványberuházásokra fordítanak. Az, hogy Magyarországon nő a korrupció, nem csak ismerősök elbeszéléseiből és Rogán Antal helikopterezéséhez hasonló következmények nélküli botrányokból lehet tudni, hanem objektív kutatásokból is.  

17039145_1840352082872414_3606699295997577986_o.jpg

Ebben a tekintetben sem számíthatunk konszolidációra a orbáni rezsimben, hiszen ahogyan a Fidesz-közeli politológus, Lánczi András, a Századvég egykori vezetője megfogalmazta: "Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája."  Amíg a legfelső szinteken a lopás a legfontosabb cél, addig nem fognak semmit sem tenni annak érdekében, hogy a teljes államigazgatást ne szője át a korrupció. A rendőrség nem hajlandó érdemben nyomozni, az ügyészség nem hajlandó vádat emelni.

A versenyképesség egy régiónak azon képessége, hogy vonzó és fenntartható környezetet biztosítson cégeknek, az ott élőknek és az ott dolgozóknak. Ahol a legfőbb politika a korrupció, ott természetesen ez nem javul, hanem romlik, ahogyan ezt az Európai Unió három évente elvégzett kutatásából látszik is: mind a 7 magyar régió visszaesett a rangsorban.  

17016763_1839560636284892_246190174109526152_o.jpg

Folyamatosan növekvő bérek csak a versenyképesség növekedéséből származhatnak, Magyarország versenyképességet pedig csak egy tisztességes kormány biztosíthatná. A magyar gazdaság problémái mindaddig fennmaradnak, amíg a Fidesz van hatalmon. 

A rablógazdálkodás rövid- és középtávon gyengíti Magyarországot. Az ideológiai okokból és választási megfontolásokból erőltetett politikák viszont hosszútávon fogják aláásni Magyarország növekedési lehetőségeit, és ezzel együtt mindannyiunk jövőbeli boldogulását. A legnagyobb kárt az egyenlőtlenségek növelésével és az oktatási rendszer színvonalának lerontásával okozza a rezsim.

A jövedelmi vagy vagyoni egyenlőség téves cél, az az egyéni kezdeményezések és a szabadság szélsőséges korlátozásával lenne csak elérhető, és a történelmi tapasztalatok alapján is egyenlő azzal, hogy mindenki szegény. Előbbit leszögezve, ugyanakkor a társadalom szétszakadása senkinek nem jó. A szegények számára kilátástalanságot és kirekesztettséget, a jómódúak számára bizonytalanságot és félelmet hoz. Az a normális, ha a tehetősekben is van erkölcsi igény a szolidaritásra, az igazságosságra abban, hogy mindenki számára valós lehetőség legyen az előrejutás, és ha ők is felismerik, hogy a társadalmi béke és a demokrácia fenntarthatósága miatt fontos, hogy a jövedelmi különbségek mérsékeltek legyenek. Nem mellesleg ma már egyértelműen kijelenthető, hogy a növekvő egyenlőtlenség árt a gazdaság növekedésének is hosszú távon.    

17097223_1841081732799449_1505921037238290880_o.jpg

A Fidesz vezetése alatt Magyarországon a jövedelmi különbségek jelentősen nőttek. Míg 2010-ben a magyar lakosság leggazdagabb 10 százaléka a nemzeti jövedelem 20,2 százalékával rendelkezett, addig ez 2016-ra 22,6 százalékra nőtt. Ezzel szemben a legszegényebb 10 százalék részesedése a nemzeti jövedelemből a 2010-es 4,2 százalékról a 2016-os 3,3 százalékra csökkent. Ez a folyamat egyértelműen a kormányzati politikák eredménye, amelyek miatt idővel azok is rosszabbul fognak járni, akik ma még a haszonélvezőjének gondolják magukat: a fejlett országokat tömörítő OECD átlagában nincs változás az országokon belüli egyenlőtlenségben.  

A pillanatnyi elhelyezkedési, jövedelem-szerzési lehetőségeink elsősorban attól függenek, hogy mit tudunk. A teljes életutunké viszont már inkább attól, hogy mennyire vagyunk képesek új dolgokat elsajátítani. Utóbbiról szólnak a sokat emlegetett kompetenciák. A gyorsan változó világunkban nagyobb a jelentőségük mint bármikor korábban: ma gyakorlatilag alig van olyan foglalkozás, amellyel kapcsolatban egy ma pályát választó fiatalnak meg lehet ígérni, hogy húsz év múlva is meg fog tudni belőle élni.  

A Fidesz forrásokat vont el az oktatásból, ész nélkül központosított, adminisztratív feladatokkal halmozta el a tanárokat és ókonzervatív, évtizedekkel ezelőtt megbukott oktatási elképzeléseket erőltet. Az eredményeket látjuk: a magyar közoktatás gyors leszakadásban van, amit a három évenként felvett PISA (Programme for International Student Assessment) mérések mutatnak. A magyar 15 éves diákok szövegértési és természettudományos kompetenciája az EU-tagországok között a legnagyobb mértékben romlott, a 2015-ben mért eredmények a 2000-es első PISA-kutatás eredményeit is mélyen alulmúlják.

17017087_1839943806246575_1179842714265618705_o.jpg

Az általános színvonalcsökkenés mellett hatalmas károkat okoz a 16 évre leszállított tankötelezettségi korhatár és a közismereti tárgyak oktatásának korlátozása a szakiskolákban. Minden évben több mint 25 ezer funkcionális analfabéta hagyja el a magyar iskolarendszert. Milyen esélyük lesz nekik tisztességesen fizető munkát találni? Milyen jövője lesz Magyarországnak, ha az oktatási rendszerünk nem tudja felkészíteni a diákokat az alkalmazkodásra a XXI. század gyorsan változó gazdaságában? 

Magyarország az elmúlt években gyengült, pedig erősödhetne. Mi a teendő?

 

Meg kell javítani és elegendő forrást kell biztosítani az oktatási rendszerünkhöz, célzott beavatkozásokkal bővíteni kell a piaci foglalkoztatottságot, ami egyszerre javít a versenyképességünkön és segít a leszakadó társadalmi csoportokon és fel kell számolni a Magyarországot szétrohasztó korrupciót.

Program van hozzá. Az Együtt az elmúlt években területről területre haladva a legjobb szakértők bevonásával kidolgozta a javaslatait.

Az oktatással kapcsolatos legfontosabb lépéseket itt foglaltuk össze, miközben az átfogó reform szempontjából továbbra is iránymutatónak tekintjük a még a Haza és Haladás Alapítvány által megjelentetett Fehér könyvet.   

Az Együtt pártalapítványa, a Váradi András Alapítvány gondozásában Dolgozni.Boldogulni. sorozatcím alatt már öt, a foglalkoztatási helyzetet és Magyarország versenyképességét javító intézkedésekre javaslatokat tevő vitairatot jelentettünk meg. A mai közmunkarendszert fel kell váltani egy olyan álláskeresési támogatási rendszerrel, ami biztos megélhetést és személyre szabott megoldásokat biztosít, ahogyan a Szerződés a valódi munkahelyekért című füzetben bemutatjuk. Két olyan csoport van, akiknek a foglalkoztatottsága Magyarországon különösen alacsony: a nők és a fiatalok. A nők foglalkoztatottsága érdekében javítani kell a családokon belüli munkamegosztást, elérhető bölcsődékre és napközis ellátásra, valamint gyermekbarát munkahelyekre van szükség, az ezekhez szükséges intézkedések a Kulcsszerepben a nők című vitairatunkban olvashatóak. A Jövőre hangolva című kiadványban kifejezetten a fiatal munkavállalók elhelyezkedési esélyeinek javításával foglalkozunk. A jól működő munkaerőpiachoz át kell alakítani azt, ahogyan a közösségi közlekedésről gondolkodunk, és azt, ahogyan ma szervezzük és finanszírozzuk, ezeket a Közlekedj okosan! című vitairatunkban mutattuk be. Végül, de nem utolsósorban csökkenteni kell a vállalkozások adminisztratív terheit, ennek módjára a Kiút a dzsungelből című füzetben teszünk javaslatot, hogy bürokratikus akadályfutás helyett a saját tevékenységüket tudják fejleszteni.    

Ahhoz, hogy a gazdasági fejlődéshez szükséges normális ösztönzők, az egészséges vállalkozási mentalitás visszatérjen, és helyreálljon a bizalom, többek között a magyar emberekben is, gyors és mélyreható változást kell elérni a korrupció felszámolásában. Nagymértékben növelni kell az átláthatóságot és változtatni kell a közbeszerzési szabályokon, ahogyan azt az Antikorrupciós programunkban és külön részletezve az önkormányzati átláthatósági programunkban javasoljuk.

Ez azonban ma már kevés. Magyarországon az elmúlt 27 évben soha, semmilyen következménye nem volt a korrupciónak, az ígért elszámoltatás mindig elmaradt. A hatalom birtokosai ma azt gondolják, hogy bármit megtehetnek következmények nélkül, és ha a múltbeli tapasztalatokat nézik, akkor igazuk is van. Ennek kell véget vetni. Adófizetőként, állampolgárként arra van szükségünk, hogy a hatalom mindenkori birtokosai féljenek lopni, féljenek a lopás következményeitől, az pedig még csak fel se merülhessen, hogy a korrupt módon szerzett javakat megtarthatják. Ez ma már sajnos nem lehet csak az igazságszolgáltatás, ügyészek, ügyvédek, bírók ügye, mert működjenek bár a legszigorúbb elvek szerint, ha az eredményeket nézzük, akkor bizony cserbenhagytak minket. Az Együtt ezért hirdette meg az Igazságtétel és demokratizálás programját. 

Ennek részeként vissza kell venni a szűk, orbáni bűnelkövetői körben a jogszerűtlenül vagy joggal való visszaélés révén szerzett tulajdonokat, szerzett jogokat, és jóvátételi jellegű adót kell kivetni azokra, akik a tisztességes piacgazdaságokban bevett ellenőrzött verseny elvét megsértve, közbeszerzések kitüntetett nyerteseiként vagy az állami szereplőkkel ápolt jó kapcsolatok révén kerültek aránytalan gazdagodást lehetővé tevő helyzetbe. Egy ilyen igazságtételi folyamat legitimációs alapja a magyar választópolgárok döntése. A jogfolytonosság megszakításának szükségessége egyáltalán nem örömteli, hanem kifejezetten elkeserítő. Enélkül azonban soha nem lesz a teljesítménynek, a piacgazdaságnak becsülete Magyarországon, és soha nem érjük utol Nyugat-Európát.

A rendkívüli idők rendkívüli megoldásokat igényelnek. Egy megosztással te is tehetsz azért, hogy ezek megvalósuljanak.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is:

 

komment
Címkék: gazdaság

Hogyan nyírta ki Orbán a budapesti olimpiát?

2017. február 18. 15:02 - Pataki Márton

(Amit ezúton is köszönünk, mert nagy baj lett volna belőle)

Ma már biztosan tudhatjuk, hogy 2024-ben nem lesz Budapesten olimpia. Akkor se, ha Orbán és Tarlós véletlenül gerincet növesztenek, és engedik, hogy a budapestiek döntsenek a pályázat sorsáról, és a többség esetleg úgy szavaz, hogy ne vonják vissza a pályázatot. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság olyan városoknak (és áttételesen országoknak) adja a rendezést, ahol annak elsöprő a támogatottsága. Utóbbinak ugyanis hét éven keresztül ki kell tartania, hiszen ha változik a közhangulat, akkor a rendező városok később, a rendezés elnyerését követően is le tudják mondani az olimpiát, ahogyan Denver az 1976-os téli olimpiával meg is tette. Budapesten és Magyarországon ma egyáltalán nem elsöprő a támogatottsága az olimpia rendezésének, és miközben a közvéleménykutatások megbízhatóságáról, irányított voltáról mindig lehet vitatkozni, az aláírásgyűjtés során óriási indulatokat lehetett tapasztalni, az elképesztő mennyiségű összegyűjtött aláíráson túl. Az olimpiai pályázat az Orbán-rendszer egyik jelképévé vált.

Ez egyáltalán nem volt szükségszerű!

Amikor 2015. májusában az Együtt elnöksége kialakította a párt álláspontját a pályázattal kapcsolatban, azzal a tudattal döntöttünk, ismerve a korábbi olimpiákkal kapcsolatos tapasztalatokat, a feltételrendszert és a korábbi tanulmányokat, az egyértelmű és nyílt ellenzés mellett, hogy ez egy lelkiismereti alapú, politikai racionalitással és a lehetséges támogatóink nagy részével szembemenő álláspont. (Arról, hogy miért nem jó ötlet olimpiát rendezni: itt és itt). Ugyan még a Brexit és Trump előtt voltunk, de a logikus gondolkodás, a józan számítás már akkor sem volt nagyon nyerő a látványos álmokkal szemben. Az Együtt egyik alapja azonban a magyar politikára is jellemző néphülyítéssel szembeni küzdelem. Ebben a kérdésben ez azonban a többihez képest is nehéznel látszott. Egy 2007-es mérés 77 százalékos támogatás mutatott az olimpiarendezés mellett, a Budapesti Olimpiai Mozgalom által megrendelt 2015. januári mérés 60 százalékos támogatást mutatott (és a maradékban vannak mind a két esetben azok is nagy számban, akik „nem tudják”). A BOM szervezésében számos közszereplő és gazdasági vezető politikai elköteleződésétől függetlenül korábban elköteleződött a budapesti pályázat mellett. Várható volt, hogy az összes kiemelkedő sportolónk fel fog sorakozni a projekt mellé.

Az ellenzéki pártok viselkedésében ez meg is látszott. Az MSZP és a Jobbik még 2015. tavaszán a támogatásáról biztosította a pályázatot, majd júniusban gondosan meg is szavazták a Fővárosi Közgyűlésben (egyedül Csárdi Antal, LMP-s képviselő szavazott ellene – az Együttnek a Közgyűlésben nincs képviselője). Az MSZP országgyűlési képviselőcsoportjának többsége ugyan szépített a parlamenti szavazáson, de a meghatározó arcaik továbbra is keményen állást foglaltak az olimpia mellett. Amikor a Fideszesek erre most emlékeztetnek, akkor szerintem helyesen járnak el. Az, hogy közben gátlástalanul hazudoznak is, az persze nincs rendben. De ez még nem magyarázat arra, hogy hogyan sikerült Orbánnak a biztos támogatást megfordítania.

Az ötletük jónak tűnt: távol tartani a miniszterelnöktől a kezdeményezéstől. Először a Magyar Olimpia Bizottság döntött, illetve beszélt erről nyilvánosan, majd a Fővárosi Közgyűlésbe került előterjesztés a főpolgármester aláírásával. A kormány, illetve az Országgyűlés csak ezt követően támogatta az „alulról jövő” kezdeményezést. Ezt persze már akkor se hitték el az óvodások se. Borkai Zsolt, Tarlós István, a fővárosi Fideszes polgármesterek mint önálló kezdeményezésekre és döntésekre képes emberek? Hiszen éppen azért kerületek ezekbe a pozíciókba, mert Orbán Viktor biztos lehetett abban, hogy soha nem fognak önálló döntéseket hozni. Időnként azért az arcukon lehetett látni, a mondataik között lehetett értelmezni, hogy valójában mit gondolnak erről az egészről.

Az Orbán-rendszerre jellemző hazudozás mindenesetre a pályázat biztos eleme lett. Ez a valós kezdeményezőn túl kiterjedt arra, hogy valójában milyen terhet jelentene az országnak az olimpiarendezés, magának a pályázatnak a költségeire (TAO-támogatások tervezett felhasználása), vagy arra, hogy az Agenda 2020 hogyan érinti a rendezés költségeit (az elhangzó állításokkal szemben valójában sehogy, mert nem több egy csokor szép célkitűzésnél, az elvárt létesítmények körét semmilyen módon nem befolyásolja).

Ezt követte a társadalmi párbeszéd teljes elutasítása és a pökhendiség: azok, akik nem értenek egyet a rendezéssel, hazaárulók, Párizs és Los Angeles fizetett ügynökei; a választók buták, nem alkalmasak ennek a kérdésnek az eldöntésére, mert „nincs elég információjuk”. Nyitottság helyett volt titkolódzás, és sokmilliárdos, csapból is folyó propagandakampány, statisztákkal feltöltött rendezvényekkel és megalázott sportolókkal. Utóbbiakat ugyanis sikerült magukra hagyni, hiszen a kormány, vagy a pályázat előkészítői közül soha, senki nem vállalta a vitát az ellenzőkkel. 

A pályázat vezetőjének sikerült egy jó Fideszes kádert kinevezni Fürjes Balázs (Fidelitas alapító, Deutsch Tamás egykori kabinetfőnöke) személyében, a szimbolikus csúcsra pedig egy igazi gyomorforgató figura: Dr. Schmitt Pál került. Valaki, aki minden bizonnyal az általános iskolát is protekcióval végezte el, és egy életet töltött luxusban anélkül, hogy valaha egy percet is igazából dolgozott volna. Sokat elárul a Nemzetközi Olimpiai Bizottságról, hogy a megszégyenítő bukása után is megtarthatta a tagságát. Töltsön el mindenkit elégedettséggel, hogy adófizetőként a bukott köztársasági elnököt továbbra is havi másfél millió forinttal támogatjuk (plusz lakás, sofőrös autó, de ezekre kárt szót vesztegetni).

Természetesen az Orbán-rendszer lényege sem kerülte el a pályázati folyamatot: a gátlástalan, üzemszerű lopás. Ennek legkiemelkedőbb eleme a most már több mint hétmilliárd forintos, tartalmilag teljesen homályos tanácsadói megbízás, ezt követik a milliárdos kommunikációs tenderek, de még a tizenmilliós informatikai beszerzések is.  Mintha a pályázatért felelős Budapest 2024 Zrt. azt tűzte volna ki céljának, hogy hogyan lehet legjobban gúnyt űzni a közbeszerzésből. Részletesen ezekről korábban itt írtam.

Akik a fentieknek akár csak egy kis részével szembesültek, hamar elvesztették a kedvüket a nemzeti egységbe csomagolt újabb orbáni mutyitól, és nyitottabbak lettek arra az érvelésre, hogy először talán próbáljunk meg szervezni egy normális hétköznapot.

2024-ben nem lesz olimpia Budapesten, de Magyarország problémái nem múltak el. A demokrácia látszatának fenntartása mellett még mindig a teljes államgépezet minden erőforrásával egyetlen párt hatalmának a fenntartásán dolgozik. A politikai küzdelem teljesen egyenlőtlen, a Fidesz és az ellenzék lehetőségeit össze sem lehet hasonlítani. Az ilyen rendszerek azonban önmagukat buktatják meg előbb-utóbb. A budapesti olimpiai ügye példa erre, és azt mutatja, hogy talán a rendszer egészének a bukása sincs már messze.

Emiatt azonban senki ne dőljön hátra: hiszen a Momentumnak ettől még kezdeményeznie kellett a népszavazást, az aktivistáknak (többek között az Együtt tagjainak) pedig a januári-februári hidegben az utcán állva össze kellett gyűjteniük az aláírásokat. A változáshoz a rendszer önaknásítása mellett az emberek politikai aktivizálódására is szükség van.        

16797062_1208045915979980_434220134524320029_o.jpg         

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is:

 

komment

Putyin ellen, az orosz népért (is)

2017. január 15. 16:26 - Pataki Márton

Diktátorokkal nem kell udvariaskodni

Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke február 2-án Budapestre látogat. Az Együtt tüntetést szervez ellene, és a mindenkit arra hív fel, hogy ahol csak látja a gépkocsi-konvojt, sípolással, fütyüléssel fejezze ki az ellenérzését. (Minden információ itt.)

15936875_1172139142903991_2408343937414035954_o.jpg

Lesznek, akik azt mondják, hogy ezzel a vezetőjükön keresztül az orosz népet sértjük meg. Ez nincs így. A magyar népet sem sértik meg azzal, ha Orbán Viktort külföldön kifütyülik. Éppen hogy tiszteletet mutatnak azzal, hogy hajlandóak megismerni és megérteni, hogy mi történik nálunk.

Vlagyimir Putyin elnyomással tartja az uralma alatt az orosz népet. Azaz diktátor, annak a modern formájában. A modern diktátorok ugyanis ügyelnek a demokrácia látszatára. Meghagyják az emberek személyes szabadságát, csak a politikai jogaikat veszik el. Vannak választások, működhetnek ellenzéki pártok, van szólásszabadság, lehet tüntetni. Létezhetnek kritikus hangok. Csak éppen az állam minden erőforrását, a hivatalok minden hatalmát arra használják fel, hogy nehogy ezek a kritikus hangok eljussanak az emberek széles köréhez. Végtelen mély kasszából ömlesztik az állami propagandát, a közmédiából kitiltják az ellenzéket, a független sajtót lopott pénzből felvásárolják, reklámbevételeitől megfosztják. A gazdaság szereplőit, kis- és nagyvállalkozókat, még a nemzetközi cégeket is, a tudományos és a művészeti világot, a szakszervezeteket megfélemlítik. A civil szervezeteket vegzálják.

putin.jpg

Ha a fentiek és a hazai viszonyok között érzünk párhuzamokat, az nem a véletlen műve. Vlagyimir Putyin azonban már sok területen tovább ment, mint Orbán Viktor. Nem csoda, 17 éve uralja már Oroszországot. Amikor elnök lett, Gerhard Schröder volt a német kancellár, Tony Blair a brit miniszterelnök, Jacques Chirac a francia, Gerorge W. Bush az amerikai elnök. Nevek a múltból. Ez különbözteti meg eredményében a valódi, plurális demokráciát a látszatdemokráciától: a választott vezetőket előbb-utóbb leváltják. Ennek elkerülése érdekében Putyin nem riadt vissza a kritikus civil szervezeti vezetők (Natasa Esztemirova), újságírók (Anna Politovszkaja), ellenzéki politikusok (Borisz Nyemcov) demonstratív kivégzésétől, és a választások módszeres elcsalásától sem. Utóbbival kapcsolatban Moszkva és Szentpétervár egyfajta demokratikus kirakatnak számít, azonban még ott is előfordulnak csalások (például Szergej Mitrohin, az ellenzéki Jabloko politikusa 2009-ben némileg meglepődve fedezte fel a mokszkvai közgyűlési választáson, hogy miközben ő maga, a családja, számos barátja a lakóhelyének megfelelő 192-es körzetben szavazott, a hivatalos jegyzőkönyv szerint a Jabloko abban a körzetben egyetlen (!) szavazatot sem kapott).

Az „illiberális demokráciák” hívei szeretnék a „kemény kéz” politikája által elért eredményekre hivatkozni, ami miatt megéri lemondani a politikai szabadságról. A valóságban azonban nem érkeznek ezek az eredmények, aminek az okát talán senki nem foglalta össze olyan jó, mint Dimitrij Medvegyev, a Putyint átmenetileg helyettesítő bábelnök, az orosz parlament, a Duma előtt tartott beszédében: „Államunk a legnagyobb munkaadó, a legaktívabb könyvkiadó, a legszorgalmasabb gyáros. Önmaga bírája, s lassan saját pártja és saját népe is. Ez a rendszer egyáltalán nem hatékony, csupán egyetlen dologban az: a korrupció lehetőségeinek megteremtésében.

Nem sokkal Putyin hatalomra kerülését követően magasba repültek az olaj- és gázárak. Soha nem látott évtizedes lehetőséget kapott Oroszország, hogy átalakítsa a gazdaságát, befektessen a jövőjébe, hogy ne a nyersanyagok exportjától függjön. Ezt a lehetőséget Putyin vezetésével elszalasztották, a pénzt részben értelmetlen dolgokra elszórták (pl. szocsi olimpia), részben ellopták, az energiaárak esését követő gazdasági válságról pedig külső ellenségek kijelölésével próbálja elterelni a figyelmet. Titkosszolgálati eszközökkel beavatkozik az amerikai elnökválasztásba, hibrid háborúval országokat szakít szét, a civil lakosság kazettás bombázásával hatalmon tartja a saját népe ellen vegyi fegyvereket bevető szír diktátort, Bassár el-Aszadot. Zavart kelt az Európai Unióban, amiben fontos segítőtársa, igazi ötödik hadoszlopa Orbán Viktor, aki mindent megtesz, nehogy a NATO vagy az EU egységes politikával képes legyen megvédelmezni magát.

Az orosz állami propaganda megpróbálhatja úgy beállítani, mintha mindez elismerést hozna Putyin és Oroszország számára a világban, de valójában csak annyi elismerést hoz, amennyi egy részeges, kötekedő alaknak jár a kocsmában. Félelmet kelthet, de mellé csak megvetés társul. Fontos, hogy ezt a megvetést segítsünk bemutatni azoknak a szabadságszerető oroszoknak, akik nagy bátorsággal küzdenek Putyin rendszere ellen. Ha Orbán és Putyin szövetsége nem okozna közvetlen kárt Magyarországnak, akkor is szolidárisnak kellene lennünk annyira, hogy kimutatjuk az ellenérzésünket az őket elnyomó diktátorral szemben.  

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is:

 

komment