Úgy küzdenek a fideszes érdekcsoportok az M3-as metró pótlására szolgáló buszok szállításáért mintha nem lenne holnap. Hosszú ide-oda üzengetés után a Fővárosi Önkormányzat alávetette magát kormány követelésének, és buszok beszerzése helyett szolgáltatást rendel, míg utóbbi garanciát vállalt az emiatt esetleg keletkező többletköltségekre. Varga Mihályt és a Nemzetgazdasági Minisztériumot felkérték, hogy delegáljon egy tagot és egy szakértőt a szolgáltatásbeszerzésre vonatkozó közbeszerzési eljárás bírálóbizottságba, és a főpolgármester által elmondottak szerint el is fogadták az összes általa tett javaslatot.

Ebbe az idilli képbe robbant tegnap az Index híre, mely szerint a Közbeszerzési Döntőbizottság felfüggesztette az eljárást, azt követően, hogy Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter megtámadta a pályázatot.

Az az első pillanattól látszott, hogy az egész nemzeti buszstratégia is csak a haverok kitöméséről szó, miközben mind elméleti, mind gyakorlati megközelítésből nem mellesleg egy gazdaságpolitikai tévedés (lásd: Nagy nemzeti  buszmutyi), de a budapesti metrópótlás a maga 150 buszával és 10 milliárd forint nagyságrendű költségével – bár nem elhanyagolható, de korántsem tartozik a legnagyobb közpénzszivattyúk közé. Sehol nincs a letelepedési kötvények, az elektronikus pénztárgépek, a dohánykereskedelem, a túlárazott építkezések vagy az Eximbank által kiszórt hitelek biztosította hasznokhoz képest. Rejtély, hogy a hiénák miért pont ezen a koncon küzdenek ilyen látványosan.

Lehet, hogy ők már tudnak valamit, amit mi nem, és ez számukra az utolsó ellopható dolog Magyarországon? Ez egy jó hír lenne, szemben azzal, hogy ha a végén el is indulhatna végre az M3 felújítása, nem tudják elkezdeni, mert nincs elég busz a pótlására. Tényleg ott tartunk, hogy a köz érdekében a szervezett maffiaműködést kell szorgalmaznunk a bandaháborúk helyett?

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is: