A 4-es metró persze 452 milliárd forintba került, a budapesti elektronikus jegyrendszer egyelőre „csak” 28 milliárdba, de a nagyságrendi különbség arányos azzal, amilyen mértékben az Orbán-rendszer felszámolta az önkormányzatiságot, és ezen belül minimálisra szűkítette a Fővárosi Önkormányzat mozgásterét is.
A BKK papír alapú jegyei felett régen eljárt az idő. Az utasok szempontjából drága, rugalmatlan, kényelmetlen, nem teszi lehetővé a használattal arányos díjfizetést és az utazás megkezdése előtt kell dönteni a használt jegyfajtáról. A közlekedési szolgáltató szempontjából nehezen ellenőrizhető, könnyen hamisítható és korlátozott információtartalmú, hiszen csak azt lehet tudni, hogy hány jegyet és bérletet vettek, azt nem, hogy ezeket milyen utakon vették igénybe. Egy elektronikus jegyrendszer által lehetővé tett jól kigondolt árazás, tarifarendszer egyszerre eredményezhetne több utast, jobb kihasználtságot és magasabb árbevételt.
Az előnyei miatt még a digitális világ újdonságai iránt kevésbé nyitott fővárosi vezetés is a bevezetése mellett döntött. Csak a projekt az időben nyúlik mint a rétestészta, és azért nem az Apollo-programról beszélünk. 2011. áprilisában született elvi döntés a bevezetésről, 2012. januárjában a részletekről, majd 2013. júliusában lett hozzá finanszírozás az EBRD-től. Az érthető, hogy ha valamire – stadionokkal vagy a felcsúti kisvasúttal szemben – nincs pénz, akkor ott nem történik semmi, az kevésbé, hogy ha valamire van, akkor miért nem. Eltelt három év, és használt már valaki elektronikus jegyet? Látott már valahol beléptető kaput vagy érintés nélküli leolvasót?
Az M4-es metró 2004-ben kapott finanszírozást, 2006-ban kezdődtek a kivitelezési munkálatok. Ekkor a befejezés ígért dátuma 2009 volt. 2009 áprilisában 2012 vége volt az ígért befejezési dátum. 2011-ben 2014 eleje. És 2014. március végén ténylegesen elindult a metró. Tarlós Istvánnak igaza van abban, hogy a Demszky Gábor által a metróépítéssel kapcsolatban hátrahagyott problémahalmazt neki kellett megoldania. Cserébe – legalábbis ahogyan jelenleg kinéz – az ő utódjára hagyja az elektronikus jegyrendszerrel kapcsolatos problémák megoldását.
Az ütemterv szerint a belső tesztüzemnek 2015 őszén kellett volna elindulnia a munkavállalók szabadjegyével. A nyugdíjasok 2015 végén kapták volna meg kártyáikat, míg 2016 őszére valamennyi papíralapú bérletet plasztikkártyára cseréltek volna. Ekkor már állnia kellene a 800 beléptető kapunak a metró és HÉV-állomásokon (ezek sorsa az államosítással önmagában is kérdéses), míg a rendszer egésze 2017 végére épült volna ki. A Népszabadság információi szerint a kormány is erősen aggódik, hogy tartható-e a választási átadás.
Teljesen életszerűtlen az, ahogyan a bérletekhez szükséges kártyákhoz hozzájuthatnak majd az utasok a tervek szerint: ezeket csak az okmányirodákon lehetne beszerezni. A londoni tömegközlekedésben használt elektronikus jegyrendszer arcképes kártyáit ehhez képest az interneten lehet igényelni, és postán elküldik. Valószínűleg Deutsch Tamás beléptetőkapu és internetszakértő segítségét vették ehhez igénybe, így a meleg víz újra feltalálása során a langyosig sikerült eljutni.
A legnagyobb probléma azonban, hogy a 28 milliárd forintért megvett csomagban nincs benne a rendszer-integráció, az elektronikus jegyrendszer elemeinek összekapcsolása a BKK saját hálózatával. Kívülről nem lehet eldönteni, hogy a BKK korábbi vezetése tévedett hatalmasat, amikor azt gondolta, hogy ezt házon belül meg tudják oldani, vagy a jelenlegi vezetés alkalmatlan teljesen a feladatának elvégzésére.
De a választók szempontjából ennek nincs is jelentősége. A korábbi és a jelenlegi vezetőket is Tarlós István nevezte ki. Hacsak nem Soros György. Vagy a gyíkemberek. Esetleg a migránsok. Vagy a rejtélyes háttérhatalmak. A jobboldal csodás új világában szerencsére mindig van kit hibáztatni.
 |
Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is: |
