Nagyon szürke, nagyon ötlettelen, méltatlan épület – fogalmazott egy világot megjárt építész Zoboki Gábor Karmelita kolostor mellé tervezett épületével kapcsolatban a Magyar Építőművészek Szövetségének estjén tegnap, amelynek fő vendége Lázár János volt, és amelyre állszakállat ragasztva besurrantam.

Mélységesen egyetértek a véleményével, bár a legfontosabb jelzőket nem mondta: szükségtelen és felesleges. Mert nem kell a várba költöztetni a miniszterelnököt, az a hivatal betölthető a magaslati panoráma nélkül is. Lázár János azért szabályosan beleizzad, hogy megpróbálja megérvelni. A magyar államiság ezeréves központjaként hivatkozik rá – amiben természetesen téved, hiszen a tatárjárást megelőzően a budai Várhegy tetején legfeljebb elszórt házak voltak, azt követően költözteti erre a jobban védhető helyre Pest és a római városon alapuló, ma már Óbuda lakosait, és amely az Anjouk építkezéseit követően, Luxemburgi Zsigmond idején válik a legfontosabb királyi rezidenciává.

Majd arra hivatkozik, hogy nem véletlen, hogy a törökök is el akarták foglalni – ezzel kapcsolatban azt jegyezném, hogy a törökök sok más mellett Kőszeget is el akarták foglalni, az még sem merül fel, hogy Orbán Viktor oda költözzön, bár szép történelmi előzményként három hétig Szálasi Ferenc is „vezette” onnan az országot. Folytatódik a sor azzal, hogy a Habsburg-adminisztráció, a Helytartótanács is itt épült ki – kár, hogy miközben ezt már 1723-ban létrehozták, csak 1784-ben költöztették Budára.

A fikciós történelem meg csak gomolyog tovább a miniszterelnökséget vezető miniszter előadásában. Megtudhattuk például, hogy a kiegyezést követően megvásárolták a gödöllői kastélyt a magyar államfő nyári rezidenciájának. Sajátos újraértelmezése ez a koronázási ajándéknak, de még vidámabb az elhangzottakhoz képest a tény persze, hogy nem nyáron tartózkodtak ott, hanem tavasszal és ősszel, a vadászati szezonban.

„A múltat nem lehet meghaladni” – fejezte be a nagy ívű bevezetőt Lázár János. Ezért lesz a Miniszterelnökség a Karmelita kolostorban. Értik, mivel a múltat nem lehet meghaladni, ezért egy olyan épületbe költözik a miniszterelnök, amely a civil közigazgatást legfeljebb a II. Világháborút követően szolgálta, ellenben volt rendház, lakóépület, kaszinó, katonai épület, és legismertebben színház.

Persze ez csak egy átmeneti épület lesz, a nagy cél, hogy a köztársasági elnök átköltözzön a királyi palotába, és akkor a miniszterelnök végre beköltözhet a Sándor-palotába. Oly rég ábrándozik erről Orbán Viktor, és mily cseles az az ellenség, amely a kétharmadot is megakadályozta, hogy ennek a vágyának eleget tegyen. Medgyessy Péter talán már maga is bánja, hogy a köztársasági elnök beköltöztetésével ilyen csúnyán keresztbe tett Orbánnak, hiszen őt mégsem lehet csak úgy kilakoltatni.

Most tehát egy grandiózus tervre van szükség, ami elrejti a valós szándékot. Megjelenik Kövér László, a mumus, a Parlamentből való távozásra szólította fel a miniszterelnököt. Arról a Kövér Lászlóról van szó, aki elmondja, hogy nem ért egyet az MNB alapítványok „nem-közpénzesítésével”, majd gondolkodás nélkül aláírja. Látható, hogy a régi kollégistatársak közül ki az, aki ténylegesen ellent mer mondani. Nem Kövér László. Ráadásul hol volt ő még a házelnökségtől, amikor már folyt a Sándor-palota helyreállítása. Csak a 2002-es választást nem kellett volna elbukni.

Lehet, hogy mi is jobban jártunk volna, mert akkor Orbán dunai terasza érdekében nem folyna ez a lassan 1000 milliárd forintos ötletelés Budapest átépítéséről. Liget-projekttel, Nyugati pályaudvar feletti parkosítással, Déli pályaudvar megszüntetésével, két ötszáz fős minisztérium várba költöztetésével, új Széchenyi Könyvtárral, historizáló rekonstrukcióval. Ezek közül a projektek közül van, ami önmagában megállna. Csak éppen amikor tényleges dolgokra kellene pénz, például negyvenéves szerelvények helyett újakra az M3-as metróban, vagy az állomások akadálymentesített felújítására, akkor ennek az összegnek a töredéke sem elérhető Budapest számára. Ezért ne is higgye el senki, hogy ezek közül sok minden meg fog valósulni, mert a lényegük a ködösítés.

A miniszterelnökségi építkezés azonban már meg is kezdődött. És akkor visszatérve Zoboki Gábor új épületéhez: az egy gépház. A Zaha Hadiddal példálózó építész tényleg egy végtelenül unalmas épületet tervezett a Karmelita kolostor és a Dísz tér közé. Ha már épül valami erre a helyre, akkor egy ikonikus épületre lenne szükség. De én értem Zoboki érveit: egy funkciójában mellérendelt, a hasznos területének felét ténylegesen gépészet céljára felhasználó épület nem homályosíthatja el a mellette álló, - ismerjük be – szintén nem nagyon izgalmas kolostorépületet, ami funkcionálisan sokkal magasabb rendű, hiszen a miniszterelnök irodáját foglalja magában, állam- és kormányfői vizitek célja.

Az egész koncepció tévedés az elejétől, amit Zoboki udvariasan úgy fogalmaz meg, hogy Kínában tapasztalt ilyen típusú megrendelőket, akik ennyire erős elképzeléssel rendelkeztek az épületről. Értjük, újgazdagék építkeznek, a szakmai és művészeti szempontok másodlagosak.

Ami számomra meglepő volt, az az építészek hallgatása volt. Schneller Istvánék kiállását követően heves vitára számítottam. A fent már hivatkozott, külföldről hazatért építészen kívül igazából nem nyilvánítottak véleményt se pro, se kontra. „Ülnek mint hal a fűben”, hogy az előbbi urat hivatkozzam. Ide jutott Magyarország, már senki nem hajlandó kimondani, hogy a király meztelen. Esetleg ha a kegyelmes úr lenne kedves megfontolni, hogy nem semmisíti meg arányaiban a Szentháromság teret az egykori pénzügyminisztériumi épület Mátyás templom magasságáig történő helyreállításával.

Pedig nem kell építésznek lenni, hogy lássa valaki az ellentmondást, amikor a kiköltöztetni szándékozott MTA, Nemzeti Galéria, Széchenyi Könyvtár számára épülő modern, új funkcionális épületeket dicséri, és a kiköltöztetés kényszeréből keletkező városfejlesztési lehetőséget, amivel be is ismerte, amit amúgy is mindenki tudott: hogy Orbán Viktor várba költöztetése az egésznek a mozgatórugója. Mert ha a tudományos intézeteknek, képtárnak, könyvtárnak fontos a funkciójának megfelelően tervezett új épület, akkor a minisztériumoknak miért nem?

Miért nem mutatnak rá, hogy Lázár Jánosnak teljesen igaza van, hogy szükség van egy, a magyar államiságot szimbolizáló épületre, amely utal a magyar történelemre, amely reprezentál, amely lenyűgözi az idelátogató vendégeket, amely megmutatja, hogy „mi is vagyunk valakik”? Csak éppen ez az épület Steindl Imre tervei szerint már elkészült. Ez az Országház épülete. Annál jobbat nem lehet alkotni, de nem is kell. Bőven van benne megfelelő tér a miniszterelnök számára is, körülötte pedig sétatávolságon belül a kiépült kormányzati negyed, remek tömegközlekedéssel. Ennek is van már annyi „kormányzástörténeti előzménye” mint a várnegyednek.

Engedjük már el azt a dunai erkélyt.

UPDATE: A felszólaló építész vélt pártszimpátiája egy általam félreértett szarkasztikus megjegyzésen alapult, ezt töröltem, az érintettől elnézést kérek.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalamhoz és kövesd későbbi bejegyzéseimet is: