Varga Mihály az elektromos buszokat részesítené előnyben a kötöttpályás közlekedés fejlesztésével szemben. Milyen érdekek lehetnek ennek az erőteljes fellépésnek a hátterében? 

A nemzetgazdasági miniszter hétfői interjújában meglepő felvetésekkel vette észre magát. Miközben a kormány végre hajlandó lépni a BKV adósságának átvállalásával kapcsolatban, a miniszter dilettáns módon szeretne beleavatkozni a budapesti tömegközlekedés szervezésébe.

A BKV és a BKK vízfejezése, a BKV szétbontása kötöttpályás és buszos cégre önmagában még csak szakmailag nem megalapozott ötletelésnek tűnik. Olcsóbban működik egy étterem, ha a szakács és a pincér külön cégben van, külön adnak számlát?

A miniszter ennél azonban tovább megy, és a kötöttpályás fejlesztések helyett elektromos buszok vásárlására kényszerítené a Fővárost.

Az az észrevétele, hogy a buszközlekedés lehetne nyereséges, szemben a kötöttpályással, bár logikusnak hangzik, de nem igazolható. Az utasok többsége ugyanis bérletet vásárol, így a bevételeket nem lehet szétválasztani az egyes járatok között. Annyi igaz, hogy a buszok üzemeltetése a közlekedési vállalatnak olcsóbb. A buszok pályájáért ugyanis nem a BKK/BKV fizet, hanem a Fővárosi Önkormányzat közvetlenül. Érdemes tudni, hogy a tengelyterheléssel nem arányosan, hanem többszörös hatványon nő az útburkolat elhasználódása. Egy busz nagyságrendekkel nagyobb mértékben koptatja az utat, mint egy személyautó. Ráadásul lassabb az utasok számára, és a többi utazónak is lassítja a mozgását. Az idő pedig pénz, így ami a közlekedési vállaltnak talán olcsóbb, a városnak és a város lakóinak valójában drágább. A 70-es években a rossz pénzügyi ösztönzés vezetett a villamoshálózat felszabdalásához és leépítéséhez – a mai fejlesztések szinte csak a korábbi állapotot állítják helyre.

Az természetesen vitatható, hogy a Főváros a megfelelő villamosfejlesztéseket választotta-e ki. Különösen, hogy a BKK saját tanulmányában ezek nem éppen a legjobb megtérülési mutatókkal rendelkeznek. A kormány azonban március 31-én, a 1199/2015. számú határozatában felvette ezeket az Integrált Közlekedés-fejlesztési Operatív Program projektlistájára. Most akkor Varga Mihály nem a kormány tagja? Vagy elbóbiskolt az ülésen?

Vagy azóta kapott egy nehezen visszautasítható ajánlatot? Mert persze szeretjük őt a „jó fideszesek” között számon tartani, és a Lázár-Rogán-Habony urizálási mezőnyben eléggé szürke is, de azért ő is a Pasa Parkban lakik egy önmagától növekvő lakásban, amit igazából a felesége és a szülei vettek (ha-ha).

Egyszer ő sem lesz miniszter, gondolnia kell a jövőjére. Nincs más racionális magyarázat, hogy a közlekedési szakma konszenzusával és a kormány korábbi döntésével szemben miért áll bele egy ilyen költségvetési szempontból nem releváns kérdésbe (EU-s források felhasználásáról van szó, ráadásul az elektromos buszok beszerzési költsége lényegesen magasabb a dízeleseknél), ha csak nincs már konkrét elképzelése arra is, hogy kinek a buszait kellene megvennie Budapestnek.

Ma még csak találgathatunk, hogy kinek a lobbistája lett Varga Mihály. Néhány lehetőség:

1. A legnagyobb kínai elektromos buszgyártó BYD, akik többször adtak már buszt Budapestnek tesztelésre?
2. A szintén tesztelés alatt lévő magyar Evopro?
3. A Siemens-Rampini, akiktől 7 elektromos buszt már vásárolt a BKK, és Varga Mihály részt vett az átadáson?
4. Vagy Széles Gábor, aki a gravitáció kikapcsolása előtt további pozíciókat építene a budapesti buszok üzemeltetésében?

A megfejtést hamarosan láthatjuk Budapest utcáin. Ha hagyjuk.